Joy: “Nem vagyunk tipikus rocksztárok”
icon-sun-o Niki icon-calendar-o 2017. szeptember 09. 09:46

Sziasztok!

Végre valahára van időm a bejegyzésekre, szóval mint azt észrevehettétek, hozom is őket. Ezúttal egy interjú került sorra, melyet a Joy magazin készített a srácokkal, így a legutóbbi számukban már elolvashattátok ugyan, úgy gondoltam, hogy aki nem tehette meg, ahhoz is jusson el. Egy nagyon kedves leányzó hívta fel a figyelmemet az interjúra, akinek ezúton is köszönöm; nézzetek be hozzá, mert egy fantasztikus weboldalt vezet Lana Del Reyről!

 

Szokták mondani, hogy ami Las Vegasban történik, az ott is marad. Szerencsére az ott megalakult banda kitört onnan, és még interjút is adott nekünk!

Amikor egy a nemzetközi slágerlistákat meghódított banda lép színpadra, akkor nincs az a vihar, ami eltántoríthatná az embereket. Az Imagine Dragons a VOLT fesztiválos fellépésen sem volt ez másképp. Míg a Thunderre mindenki az égbe emelte a kezét, addig a Believer című dal alatt szorosan összeborultak az emberek, a Radioactive pedig szíven találta a közönséget. Színpadra lépésük előtt csíptük el őket egy interjúra.

 

icon-angle-right Néhány hete jelent meg az új lemezetek, az Evolve. Elégedettek vagytok az eredménnyel?

Pont olyan lett, mint amilyennek terveztük. Ez a harmadik nagylemezünk és egyben ez az a munkánk, melyre azt mondhatjuk, hogy megérkeztünk. Ezek a számok tökéletesen leírják azt, hogy kik vagyunk és mit képviselünk. Készültek kifejezetten pozitív dalok, elgondolkodtatóak, ugyanakkor kijelenthetjük, hogy mindegyik alapja valamilyen szinten a fájdalom volt.

icon-angle-right Van személyes kedvencetek az új albumról?

Nyilván mindannyiunknak vannak már aktuális favoritjai, de jobb lesz, ha azt mindenki megtartja magának. (nevetnek) /egyébként Wayne és Platz is nyilatkozott már úgy, hogy a Walking The Wire a kedvencük/

icon-angle-right Az elmúlt években a legnagyobb fesztiválokon léptetek fel, van kedvenc emléketek, amire szívesen gondoltok vissza?

A legemlékezetesebb fellépésünk talán a Lollapaloozan volt, Sao Paulóban – akkor jártunk először Brazíliában. Kiléptünk a színpadra, és ott állt előttünk nyolcvanezer ember. Elképesztő, leírhatatlan élmény volt. Mindenki tombolt, élvezte a bulit és hangosan énekelték velünk a számainkat – ebbe belegondolva a mai napig ráz minket a hideg.

icon-angle-right A rocksztárokkal kapcsolatban van egyfajta sztereotip kép: srácok, akik a zenének és az őrületes buliknak élnek. Öntsünk tiszta vizet a pohárba, nálatok hogy van ez?

Mi nem vagyunk tipikus rockbanda. (nevetnek) Nem feltétlenül vágyunk hatalmas bulikra a színpadon kívül, sem durva afterpartikra, és nem is élünk tipikus rocksztáréletet. Viszont valóban zene a mindenünk, és imádjuk ezt csinálni!

icon-angle-right Hogyan lehet ezt az életmódot összeegyeztetni a családdal, a pihenéssel?

Nem annyira nehéz megtalálni az ideális egyensúlyt esetünkben, mint amennyire ez külső szemmel tűnhet. Ha bármi probléma vagy akár kétség van az életünkben, arra a legjobb gyógyszer a turnézás, zenélés.


Magyarországi interjúk
icon-sun-o Niki icon-calendar-o 2017. július 04. 10:53

Sziasztok!
Bizony, nincs még vége a VOLT Fesztiválos őrületnek, többek között annak is köszönhetően, hogy pont a magyarországi fellépés után vettek ki néhány szabadnapot a srácok, így megszakítás nélkül hozhattam nektek e témában a híreket, ma viszont visszatérnek a színpadra, ugyanis a Lucca Summer Festival-on örvendeztetik meg olasz rajongóikat. Tegnap olvashattatok részleteket cikkekből az Imagine Dragonsról, most azonban olyan írásokat, illetve videókat hozok nektek, melyben közvetlenül a srácokat kérdezték, sikerült ugyanis elcsípni néhány embernek az Imagine Dragonst. Az egyik interjút az origo.hu készítette, míg a videó a VOLT Fesztiválon készült nem sokkal azután, hogy az együttes megérkezett Sopronba.


A VOLT Fesztiválra érkezett a még égetően friss és forró Evolve című albumával a világmindenség indie-császárainak kétségkívül világuralomra tört csapata, az Imagine Dragons. A Radioactive című slágerükkel még azok idegrendszerébe is beégették magukat, akik amúgy egyáltalán nem hallgatnak zenét. Egyébként a srácok miatt nem csak a tinik őrülnek meg, Grammy-díjat, Billboard elismerést, meg egy rakás hasonló csecsebecsét gyűjtöttek az elmúlt pár évben. Dan Platzmannal, a dobossal és Ben McKee-vel, a basszusgitárossal interjúztunk a soproni koncertjük előtt.
Éppen kijött az új lemezük. Mit jelent önöknek ez?
Ben: Ez az az album, amellyel gyakorlatilag megérkeztünk. Volt korábban két másik albumunk is, de azt mondanám, hogy akkor még inkább csak kerestük önmagunkat.
Egy pillanat, ezt most olyan monoton hangon kezdte el mondani. Ugye, nem a menedzser PR-szövegét fogják visszamondani?
Platz: Ez a szebbik változat.
Ben: Meg amúgy nem akarunk megbántani, de őszintén szólva nem te vagy az első, aki felteszi ezt a kérdést.
Na jó, de engem most tényleg érdekel ez.
Platz: Hát azért az a helyzet, hogy még csak nyolc napja jött ki az új lemez, de az biztos, hogy ez lett a legjobb albumunk, amit valaha is írtunk. Az eddigi legjobb körülmények között tudtunk alkotni, nagyon jól összejött minden.
Ben: Amúgy ez most baromi izgalmas időszak. Végre színpadra állhatunk az új anyaggal, látjuk mi és mennyire működik. Ez a meló legjobb része. Borzasztóan izgatottak vagyunk és kíváncsiak.
Hosszú éveket dolgoztak végig, időnként mostoha körülmények között, mielőtt berobbant az Imagine Dragons. Hozzászoktak már ahhoz, hogy világsztárok lettek?
Platz: Igazából az a helyzet, hogy mindannyiunk személyisége olyan, hogy ez benne volt. Vagy legalábbis az adottságunk mindig is megvolt hozzá. Nagy az arcunk, meg nagy az egónk, ilyesmik.
Ben: A kedvencem az, amikor beülök a KFC-be enni egy vödörnyi csirkeszárnyat és egyszerűen érzem, hogy mindenki engem néz. Csodálatos! (Nevet.)
Mondjuk ilyen egóval különösen nem lehetett könnyű abban az időszakban, amikor még nem robbantatok be ennyire a köztudatba.
Ben: Szerintem én akkor is a KFC-ben enném a csirkeszárnyakat, ha nem lenne semmi felhajtás, csak legfeljebb kivágnának onnan, ha hülyeséget csinálnék, most pedig valószínűleg jóval több mindent megtehetnék. Más kérdés, hogy tökre nem vágyom baromságokra. Meg mondjuk lehet, hogy nem lenne mindig helyem.
Mi segít abban, hogy ne fáradjanak bele az Imagine Dragonsbe?
Platz: Ahogy már mondtam, az az egésznek a legjobb része, amikor felállunk a színpadra sokezer ember elé. Az semmihez nem fogható érzés. Az emberek arra várnak, hogy meghallgassák azt, amit örömmel csináltál. Szerintem ebben nem nagyon van ok panaszra. Meg egyébként sem játsszuk mindig ugyanazt. Szóval azért van helyen bőven a kreativitásnak, nincs két ugyanolyan este. Meg hát azért ez nem egészen ugyanaz a műfaj, amit korábban műveltünk Vegasban, ahol volt, hogy feldolgozásokat játszottunk azért, hogy megéljünk. Ez az egyik. A másik meg, hogy nincs is olyan szám, amit 10 éven át játszottunk volna együtt. Szóval tök jó dolgunk van!
Ben: Meg most őszintén: hogyan is unhatnánk meg azt a fantasztikus melót, amink van. Kreatív, izgalmas, kifejezhetjük magunkat. A világ legnagyobb és legmenőbb színpadjain állunk, tízezrek visítanak. Megőrülsz, érted?
Attól nem félnek, hogy egyszer csak kifogynak a kreativitásból?
Platz: Nem.
Ben: Az a szívből jövő vágyunk, hogy örökre a színpadon álljunk. Tehát ö-rök-re. Hogyan is félhetnénk?
Platz: Meg egyébként a kreativitás nem olyan, ami kifogyna. Vagy kreatív vagy, vagy nem. Ennyi.
Na jó, de ki tud üresedni az ember. Például önöknek is szüksége volt arra tavaly, hogy leálljanak picit és inspirálódjanak.
Ben: Az más. Élni kell, élményeket gyűjteni, tapasztalni. Muszáj lehetőséget teremtened magadnak arra, hogy élj. Hiszen az élet maga az inspiráció. Persze lehet azon görcsölni, hogy majd kiégsz, meg az élet amúgy is véges és elmúlik minden, de teljesen fölösleges. Élni kell, aztán kész, hiszen ennél nagyobb őrült kalandban úgysem lesz részed. Nagyjából ugyanígy kell tolni a zenét is. Lehet aggódni, hogy ki fogja szeretni, vagy ki nem, de akkor az egészet elfelejtheted. Egyáltalán nem kényszerből csináljuk azt, amit. Mégha senkinek sem tetszene, akkor is ezzel foglalkoznánk, mert ez boldogít minket.
Egy kicsit térjünk vissza az új albumhoz! Melyik dalt szeretnék már a legjobban megmutatni a közönségnek?
Ben: Még éppen csak most kezdtük el játszani a dalokat, de én az I Don’t Know Why című dalt mondanám. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire működik majd!
Platz: Én a Walking the Wire-re leszek kíváncsi!
Miért adnának hálát a zenének?
Platz: Mindig is ez volt a mindenem. Gyerekkorom óta azt vártam, hogy zenélhessek, játszhassak. Hazamentem a suliból ez volt az első és legfontosabb. Mindig. Gyakoroltam, csináltam. A zenének köszönhetem a kitartásomat.
Ben: A zene vezérel minden pozitív energiát az életemben amióta csak saját magam irányítom a sorsomat. A zenének köszönhetek majdnem minden jót. És remélem, ez így is marad.

Forrás: http://www.origo.hu/kultura/20170701-imagine-dragons-evolve-uj-album-volt-fesztival-2017.html

A cikkben egyébként átírtam a “Dan” elnevezést, melyet Platz kapott, hiszen az ő beceneve Platz, a Dan már mint jól tudjuk, foglalt. Folytatásul itt az a bizonyos videó, ami egyébként hihetetlenül aranyos, Dan és Wayne csupa szív emberek, a végén pedig egy hihetetlenül megható üzenetet is hagytak nekünk, magyar rajongóknak!

Először is a “Csillagok városa” projekt keretében átadtak egy közterületi széket az Imagine Dragonsnak, akik ezáltal nyomott hagytak Sopronban. A srácok egyébként király ötletnek tartották ezt az egészet. Jól utaztak, minden rendben volt Magyarország felé. Dan kijelentette, hogy a magyarok jó szervezők, minden alkalommal jól érezték magukat, úgyhogy ezúttal is várták, hogy idelátogathassanak. Gergő rákérdezett arra, mire is várhatunk a mai fellépés során, ami hát nyilvánvalóan fantasztikus lesz, Wayne pedig azt válaszolta, hogy mivel most jelent meg az új albumuk, színpadra visznek majd néhány új szerzeményt, de a korábbi lemezekről is elő fognak adni így tartalmas egyvelegre számíthatunk. Dan szerencsésnek érzi magát, amiért napról napra színpadra állhatnak, és igazi bomba show-t igyekeznek összehozni, így remélhetőleg egy emlékezetes koncert lesz a ma esti. Gergő megemlítette, mennyire izgatottak a rajongók, akik már órák óta a színpad előtt várakoznak, hogy jó helyről láthassák a fellépést, majd arról érdeklődött, a banda érez-e egyfajta nyomást emiatt. Dan úgy nyilatkozott, hogy nem jellemző rájuk az idegesség, mert a rajongóik királyak, olyanok együtt, mint egy nagy család, úgy érzik, nekik vannak a legjobb rajongóik, szenvedélyesek, szeretetteljesek, művésziek, ezért inkább izgatottak, mintsem idegesek. Amikor szóba került az új album, hogy hogyan alkotnak ilyen szuper dalokat, Dan azt válaszolta, hogy mindent együtt csinálnak, dalszövegileg pedig az életet célozzák, az mindennek az alapja. A frontember nem azért alkot, hogy hasson a tömegre, hanem mert nyugtató hatással van rá, a dalok pedig olyanok számára, mint egy napló. Gergő ezután arról érdeklődött, tartanak-e egyfajta rituálét színpadra állás előtt. A srác a ceremónia szót használta, amit Wayne-ék viccesnek találtak, de jó értelemben, és a gitáros mondta, beizzítják a hangszereket, Dan félórás vokális bemelegítést tart, illetve szóba került egy titok is, amit a rituálék során csinálni szoktak, ezt azonban nem leplezték le, de azt megtudhattuk, hogy általa sikerül összeszedniük magukat fejben a fellépésekre. Végül pedig egy üzenettel zárták a srácok a magyar rajongók számára:

Köszönjük a magyar rajongóknak, hogy itt lehetünk ma velük, most tudtuk meg, hogy az Evolve Platinum minősítést szerzett, ami nagyon király, nagyon sok kedves gesztusban részesültünk ma. Nagyon boldog vagyok és hálás, alig várom, hogy színpadra álljunk és megünnepeljük a 25 éves VOLT Fesztivált. A ma este őrült lesz és izgalmas (*puszi dobás*)  köszönjük!

Forrás: https://www.facebook.com/VOLTFesztival/


VOLT Fesztivál
icon-sun-o Niki icon-calendar-o 2017. július 03. 19:10

Sziasztok!
Remélem, elnyerte tetszéseteket a beszámolóm, most azonban a szokásos módon szeretnék bejegyzést hozni a fantasztikus eseményről, lesznek profi képek, rajongói videók, setlist, illetve a VOLT Fesztivál-ról szóló cikkek is, hiszen jó pár helyen ejtettek szót az Imagine Dragonsról, azt előrebocsátanám, hogy mindenki imádta.
Június 30-án a banda Bécsben járt, erről tanuskodott egy Twitter bejegyzésük is, viszont arról nagyon sok ideig semmi hír nem volt, mikor érkeznek Magyarországra. A VOLT hivatalos Instagram oldala által Insta Storyba került ki délután négy óra körül egy videó, melyben az Imagine Dragons aláírt egy széket, ekkor már tudtuk, hogy a banda itt van valahol, azonban úgy tűnt, nem nagyon mutatkoztak a fesztiválon, holott Bentől láthattunk egy olyan videót, ami kint készült valahol a terepen, mégsem készültek rajongói fotók. Sajnálatos módon amikor az Imagine Dragons Magyarországra látogat, rendkívül rövid időt töltenek el itt, most például Olaszországban vannak a srácok, ahol tömérdeknyi rajongói kép keszült a banda barangolása közben, hasonlót nálunk még nem tapasztalhattunk.

L3205180.jpg   IMG_20170703_091232.jpg   L3205186.jpg   20170702volt-fesztival-2017-imagine-dragons.jpg   20170702volt-fesztival-2017-imagine-dragons1.jpg

2~3.jpg   L3205183.jpg   L3205182.jpg   L3205190.jpg   1~3.jpg

A korábbi fesztiválokon az Imagine Dragons hosszú setlisttel lépett színpadra, így reménykedtünk, nálunk is ez lesz, illetve latolgattuk, milyen dalok kerülhetnek majd a listára. Szurkoltunk Evolve albumos szerzeményekért, és kaptunk is: a három single mellett a srácok előadták az I Don’t Know Why-t, illetve különleges helyzetbe kerültünk, mivel nálunk debütált élőben a Yesterday, ami bár rövidített és akusztikus volt, nagyon boldoggá tett mindenkit. Abban a Ben-féle posztban, amiről korábban írtam, megjelent a Walking The Wire hashtag, így azt gondoltuk, el fogják énekelni a szerelmes dalt, sajnos azonban csalódnunk kellett, mert nem került fel a setlistre.

1. Thunder 10. Song 2 (Blur cover)
2. Gold 11. Amsterdam
3. It’s Time 12. I Don’t Know Why
4. Whatever It Takes 13. I’m So Sorry
5. Hear Me 14. On Top Of The World
6. Bleeding Out / Warriors 15. Believer
7. Demons 16. Yesterday (akusztikus)
8. The River Zárás
9. Shots 17. Radioactive

A cikkek szerint az idei VOLT Fesztiválon összesen 160 ezren fordultak meg az első és utolsó nap körülbelül 45 ezren tomboltak a koncerteken.

A Quimby még megúszta, ám az utánuk következő Imagine Dragons már szakadó esőben tolta le a show-ját. A fesztiválozókat azonban ez egyáltalán nem zavarta – volt, aki felkészülten, esőkabátban, de olyan is, aki a viharral nem törődve anélkül ugrálta végig az amerikai együttes koncertjét. Én egy közeli sátorba húzódva hallgattam a csapatot – elképesztő, hogy a szél és a szakadó eső ellenére is micsoda tombolás volt a Nagyszínpad előtt!

/ onstage.hu cikk  /

Mi sem hisszük el, de eljött a búcsú napja. De ezt azért még meg lehetett volna hajtani. Ha nem kezdett volna el zuhogni az eső pont 9-kor, az Imagine Dragons koncertjének elején. Az Animal Cannibals, Majkáék, a The Cult és a Quimby megúszta, de a nap headlinere, de leginkább közönsége már nem volt iyen szerencsés. Kijelenthetjük, hogy az idei VOLT utolsó estéjét elmosta volna az eső, de ez több ezer embert nem érdekelt. Ők a nagyszínpad előtt tombolnak most is.

/ origo.hu percről percre /

Sokakkal együtt mi is hajnalban hagytuk el a Lővér kempinget, átázott cipőben és vizes kabátban – mert az utolsó napot sem úsztuk meg kiadós eső nélkül. De tízezrek nevében írhatjuk, hogy ilyen jól még soha nem éreztük magunkat egy nagy zuhé alatt. Az amerikai Imagine Dragons ugyanis fergeteges koncertet adott a legnagyobb égszakadás közepette. A Telekom Nagyszínpadról merni lehetett a vizet, a távolban villámok cikáztak, de a zenekar nem adta fel. Sőt, Dan Reynolds énekes többször lejött a közönséghez pacsizni, így aztán ő is bőrig ázott. Ám a szeme végig ragyogott… Nem győzte méltatni a küzdőtéren bulizókat, akik teli torokból ordították a Believer, vagy a Radioactive című slágereket. A Linkin Park mellett kétségkívül ez volt a hét másik nagy durranása, csoda egy koncertet adtak.

/ kisalföld.hu cikk /

Szakadó esőben, villámlások közepette több tízezres közönség előtt játszott az Imagine Dragons szombat este. A kitartó nézők hatottak a zenekarra, amelynek énekese, Dan Reynolds eső ide, vihar oda, többször is lement a közönség sorai közé ezen a – ahogy ő mondta – gyönyörű estén.

/ nepszava.hu cikk /

Mint olvashattátok, az Imagine Dragons sikere kétségtelen volt, mindenki pozitívan nyilatkozott az amerikai együttesről, a tomboló rajongókat pedig mindenhol hősként könyvelték el, pedig higgyétek el nekem, hogy ezen a koncerten aztán egyáltalán nem érdekelt az eső, semmit nem vett el az élvezhetőségből, egyszerűen fantasztikus volt, mondhatni tökéletes, mivel olyan igazivá tette, szabadnak érezhettük magunkat és az Imagine Dragonst sem zavarta, Dan kiállt az esőre mondván, ha mi ázunk, ő is elázik. Felejthetetlen élmény volt.
Zárásként pedig néhány rajongói videót hoztam nektek:

   

   

   


Exkluzív beszámoló a VOLT fesztiválról!
icon-sun-o Niki icon-calendar-o 2017. július 03. 11:17

Sziasztok!
Megtörtént, másodjára is láthattam az Imagine Dragonst, földöntúli élmény volt ismételten, de haladjunk csak szépen sorjában! Srácok, valami elképesztő volt az egész, és szerintem egyáltalán nem mondok hülyeséget azzal a kijelentéssel, hogy különleges helyre kerültünk a srácok szíveiben, erről több minden is tanuskodott. De mint ahogyan azt ígértem, itt az exkluzív beszámoló tőlem, ugyanis utaztam három órát Sopronig, hogy megismételjem azt a csodálatos élményt, amit 2016 januárjában is megéltem. Persze a fesztivál csomagolás kicsit más, semmiképpen sem rosszabb, de egyértelműen eltér a hagyományos koncertektől, főleg ha a kiszolgáltatottságot nézzük. Na de vágjunk is bele, bocsi előre, ha nagyon nyakatekert és részletes, de a teljes napomat szerettem volna elmesélni nektek, természetesen a nagy eseményre hangsúlyt fektetve. Nagyon király helyünk volt, úgyhogy ebben a bejegyzésben a saját fényképeinket kukkanthatjátok meg. Először is hoztam néhány képet nektek arról, hogyan is töltöttük a fesztivált!

IMG_20170701_130502.jpg   IMG_20170701_130514.jpg   IMG_20170701_132422.jpg   IMG_20170701_132622.jpg   IMG_20170701_132543.jpg

IMG_20170701_150524.jpg   IMG_20170701_143918.jpg   IMG_20170701_141326.jpg   IMG_20170701_193630.jpg   IMG_20170701_141202.jpg

Szombat reggel igyekeztünk időben kelni, hogy el tudjunk készülni, mert volt egy s más terv, ami időigényes feladatnak számított, így nem akartuk, hogy rohanás legyen belőle. Próbáltunk valami fesztiválos sminket felrakni, végül nagyjából sikerült, és később az is kiderült, hogy korábbi aggodalmaink ellenére igen tartós lett. Fél kilenc körül indultunk, és úgy egy órával később értünk oda a Keleti pályaudvarra, innen indult ugyanis a vonatunk Sopronba. Rettenetesen féltem egyébként, mert Budapesten zuhogott az eső, de konkrétan szakadt, azt hittem, lassan hó fog esni. Kiderült amúgy, hogy teljesen véletlenül a megfelelő vágánynál várakoztunk, csupán azért tartózkodtunk ott, mert azon a környéken volt a legkevesebb ember. A fülke király volt, hiszen rendelkezésünkre állt wifi és konnektor is. Az út amúgy borzasztóan hosszú volt, mivel alapból késett is a vonat, tehát három órát kellett átvészelnünk, félreértés ne essék, a vonattal nem volt probléma, csak nem esett jól az a bezártság. Egyébként meg egy végtelenül vihogó lánycsapat utazott együtt velünk a fülkében, és az efféle dolgokat nem igazán csípem.
Nagyjából tehát negyed egykor értünk a végállomásra, korábban pedig megbeszéltük egy Twitterről ismert leányzóval, aki osztálytársával készült a fesztiválra, hogy egyesüljünk, aztán kétszer kettő helyett négyen leszünk, egy fesztiválon egyébként ez totálisan bölcs döntés. Nem akartunk buszozni, így felsétáltunk a Lővér kempingbe, ami ugye a VOLT Fesztivál helyszíne, és azt gondolom, hogy felesleges lett volna buszozni, ez teljesen emberi távolság volt, viszonylag hamar felértünk. Na most, amint megjelent a sok plakát, Szandi és én iszonyatosan izgatottak lettünk, és ez a belépésnél még nem volt minden. Gyorsan előkaptuk a belépéshez szükséges iratokat, majd megszereztük a gyönyörűséges kék karszalagunkat, rajta a zárónap dátumával: 2017. július 1. Amikor rájöttem, hogy csak a bérletesek kapnak strapabíró karszalagot, nagyon csalódott lettem, mert elhordtam volna hónapokig ezt a belépőt, ez viszont sanszos volt, hogy a papír meg sem éri a másnapot… Volt, ami erre rásegítsen. A srác, aki ránk adta a karszalagot, kérdezett az Imagine Dragonsról, aztán amikor továbbmentünk a voucher-kód leolvasásához, illetve a táskák átnézéséhez, a bódéból az Evolve album szólt hát kitől mástól, mint az Imagine Dragonstól, pont véget ért a Thunder, majd elindult a legnagyobb kedvencünk, a Walking The Wire. Kezdődhetne ennél jobban egy fesztivál?!
Aztán kicsit sokkhatásként ért az a sok minden, ami elénk tárult, meg kellett beszélnünk, mik a tervek, és az első feladat a festipay-es kártya igénylése volt, ami gondol nélkül megtörtént. Jött a nagy felderítés a helyszínen, körülnéztünk, és folyamatosan azon járt az eszünk, hogy hol készítsünk fotókat. Végül egyébként úgy vélem, hogy sikerült néhány nagyon jó kép, remélem, örülnek majd neki a követőim Instagramon. Még egy fotós csávó is megtalált minket, csinált pár képet rólunk a zászlókkal, és mondta, hogy ott lesz ő is a koncerten. Viszont voltam olyan hülye, hogy elfelejtettem rákérdezni arra, hogy hol fognak megjelenni a képek (ha egyáltalán megjelennek?!) Tulajdonképpen nagyon nem tudtam magára a VOLT-ra hangolódni, nekem az Imagine Dragons kellett, miattuk utaztam ennyit, ez pedig megkövetelte azt, hogy eszerint cselekedjünk: miután észrevettük, hogy már néhányan letelepedtek a színpadhoz, és bár még számos zenekar fellépése volt soron az Imagine Dragons előtt, ők már konkrétan odaköltöztek, így jött a nagy elhatározás, ami nagyjából azt jelentette, hogy színpadnál csövezés lesz egész nap. Nem mintha bánnám, szó sincs róla, de azért ezt erőteljesen kihangsúlyoznám, mert még ha egyszer-egyszer halálunkon voltunk is, gondolkozás nélkül határoztuk el magunkat ezügyben. Nem volt könnyű, meleg volt, az emberek is egyre többször odatömörültek, de kitartottunk. Hogy miért? Hát szeretett bandánkért, az Imagine Dragonsért.
A reggeli időjárás megköveteli a helyzetjelentést, és ahogy mondtam, nagyon meleg volt, minket tűzött folyamatosan a nap (még jó, hogy árnyékolónak is felhasználhattuk a kis zászlóinkat), de eszünkbe sem jutott volna elmenni, természetes dolog volt lebetonozva várni a nagy pillanatot. Addig is azonban voltak ugye még fellépések, jött a szelidebb Animal Cannibals, akiknek a koncertjük végén még egy-egy párnát is megkaparinthattunk, mellyel egyébként párnacsatázni kellett volna oly módon, hogy az a párna kieressze magából a töltelékét. Kevesen áldozták fel új szerzeményüket, hiszen ingyen szerezhettük meg ezt az egyébként tökre jópofa dolgot, így Szandival amennyire csak lehetett, belegyömöszöltük a táskáinkba. A magyar együttes tehát elég lightos volt és szerencsére rövid is, valamint emberekben sem bővelkedett a színpad környéke. Kis szünet után azonban egy brit banda következett, a The Cult, ami egy félórára még jó is lett volna, itt viszont eléggé nagy tömeg alakult ki, és a végére már eléggé rosszul voltunk, az utolsó pillanatban ért véget a koncert, mert már tényleg borzasztó volt. Szandi mellett állt egy gyerek, aki amúgy bepofátlankodott elénk úgy, hogy mi már hosszú órák óta ott aszalódtunk, és ha nem lett volna elég az, hogy Szandi kb kettétörte a karját ezzel védve az őt megillető helyet, én meg táncolást imitálva párszor nekiugrottam, de semmiféle reakciót nem kaptunk, komolyan, én elég hosszú ideig terrorizáltam a körülbelül 186 centis gyereket, mert mi kicsik vagyunk, és egyértelműen gátolta a jó kilátásunkat, amiért eleget tettünk szerintem (spoiler: egészen végig előttünk volt, bár a végére valamelyest megemberelte magát). Egész nap a Twittert frissítettem, hogy van-e már valami hír, de nagyon sokáig a hajnali kettőkor a banda által kiírt tweet volt a legfrissebb, amiben Bécsről írtak. A VOLT Instagramján láthattunk aztán négy óra körül egy story-t, melyben világossá vált: megérkezett az Imagine Dragons.
A The Cult után nem lettünk sokkal kevesebben, pedig abban reménykedem, hogy na, most talán pihenhetek egy kicsit és levegőhöz juthatok. Hát nem. De bevettem gyógyszert, szóval helyrejöttem. És innentől elég sok minden történt. Fél nyolc előtt végzett a brit banda, majd szépen lassan közeledni kezdtek a felhők. Esküszöm, nekem fel sem tűnt, a hátam mögül jött egyébként, korábban a nap folyamán pedig szinte biztos lettem abban, hogy nem is semmilyen rossz idő már. Basszus, mennyit kell még tévednem. Sokan közületek már biztos hallottátok, mi történt. De nagyon sokáig nem volt semmi komoly. Szandi hozott világítós karkötőket, azokat “aktiváltuk”, és rettentően izgatottak voltunk, én folyamatosan a színpadot fürkésztem, illetve a backstage-et, hátha előbukkan egy fejecske, és bármilyen hihetetlen is, folyamatosan feljárkált a színpadra egy Platz hasonmás, majd pedig egy Ben utánzat, én esküszöm nektek, hogy volt ott hasonlóság, ezért elég sokszor okvetlenül is kiugrott a szívem a helyéről. Ahogy telt az idő, az izgatottság egyre mérhetetlenebb mértékeket öltött, majd eljött nagyjából fél kilenc. A koncert ugye kilenctől kezdődött. A bazi nagy kivetítőkön megjelentek a rendkívül barátságos figyelmeztetések, melyek heves esőzésről és nagy szélről jeleztek. Nagyon gyakran kiírták. Én meg annyira elképzelhetetlennek tartottam, hogy ennyi kitartó meló után bármi is belezavarhat a tökéletes koncertbe, de hát, tudjátok, mintha már előfordult volna, hogy tévedtem valamiről. Egyszerre ugrott ki a szívem a helyéről és hasadt szét a mellkasom mindattól, ami ideérkezhet mindent tönkretéve. Alapvetően viszont nem is akartam ebbe belegondolni, és nem is ez dominált, de ez a kettősség okozott néhány kellemetlen percet. Szandi percenként lökte nekem az izgatottságáról árulkodó szavakat, de én nemigen reagáltam, mert nagyon koncentráltam arra, hogy jó legyen ez a koncert. Tényleg, kicsit mintha transzba is estem volna, annyira fontos volt ez számomra. Az idő nem javult, egy darabig csak hébe-hóba csepergett az eső, aztán már sejteni lehetett, hogy ez itt bizony nem fog megállni. Úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, felvesszük a belebújós esőkabátjainkat, cuccainkat meg jól összetömörítettük a korlátnál, ahol ugye a helyünk volt. Pulzusom az egekben, már néhány percenként elindult egy-egy visítós hullám, természetesen csatlakoznom kellett. A kivetítőkön ment időről időre reklám, az egyik pedig pontosan úgy kezdődött, mint a Whatever It Takes, szóval mindenki egyszerre sikoltott fel, amikor meghallottuk, mert az egyezés félelmetes volt, a srácok pedig bármelyik pillanatban kijöhettek a színpadra. Az eső csak ezután kezdett rá igazán…
Felvillant a ledfal, jöttek a lila-kék színek, majd a Thunder üteme indult el: pontban kilenc órakor színpadra lépett az Imagine Dragons, akik mit sem törődve a könyörtelen időjárással, egy olyan koncertet hoztak össze, mint  talán még soha. “Just a young gun with a quick fuse, I was uptight, wanna let loose”, gyerekek, ez földöntúli érzés volt! Tudnotok kell, hogy a koncerten ülőhelyünk volt, és bár nem voltunk messze, egyáltalán nem volt ehhez fogható. Tudjátok, annyira rettenetesen hihetetlen dolog tud ez lenni, olyan érzés volt bennem, mintha régi ismerősökként látnánk viszont egymást, hiszen ott volt a koncert, és amellett, hogy rengeteget hallgatom őket, január óta vezetem ezt a drágaságos rajongói oldalt, aminek gondolata különösen a találkozás pillanatában tett igazán büszkévé, hiszen amellett, hogy igazán keményen dolgozom a lappal, olyan mélységekbe áshattam az Imagine Dragonst illetően, hogy valamilyen szinten kialakult bennem egy olyan érzés, hogy ismerem őket. Ez furán hangozhat, de sokkal közelebb érzem magamat hozzájuk, mint egy szimpla együtteshez, ezt már régen túlnőtték a szememben. Különleges pillanat a megjelenésük, nyilván alapból is az lett volna, de most több dolgot éreztem egyszerre. Már zuhogott. Nem szimplán esett, zuhogott. Hogy ez megakadályozott volna engem a telefonom használatában? Nem, viszont mondhatni visszafogta, a budapesti koncerten ugyanis túl sokat foglalkoztam a telefonommal, és emiatt gyilkos lelkifurdalás tört rám számtalanszor, ezért elhatároztuk, hogy legközelebb ilyen nem lesz. Most azonban kivitelezhető sem lehetett volna, hiszen szerintem így is kapott a telefonom eleget, de most bőven tudtam tombolni is mellette, ezzel az aránnyal kiegyezek. Látni az arcukat ilyen közelségből, a mimikájukat, mosolyukat, csillogó szemeiket, leírhatatlan, amíg nem látod, el sem lehe képzelni, milyen gyönyörű látványGold. Majd következett a valaha volt legerőteljesebb Imagine Dragons dal, az It’s Time, mely a már jól megszokott módon indult; Dan lassabban énekelte a refrént, mi csatlakoztunk hozzá természetesen, és ezt követően indult el a dal. Ez volt az első, hogy Dan lejött a színpadról, de sajnos pont a másik oldalon fogta a kezeket, visszafelé pedig amikor vártuk, már nem csinálta, csak ment előre énekelve. Ez a dal annyira elképesztő, mindig írom nektek az oldalon, hogy milyen tartalma van az It’s Time-nak, élőben pedig… egyszerűen csodálatos. Dan közben megint kiemelte, milyen fontosnak tartja a terrorizmus elleni harcot, ő ezt pont a zenével teszi, hiszen a zene összehozza az embereket, együtt erősek vagyunk, és ha van egy ilyen jelentős kötelék közöttünk, senki sem bánthat minket. Különösen kedveltem azokat a momentumokat, amikor Dan “VOLT FEST” vagy “HUNGARY” kiáltást hallatott, szerintem ezzel is csak személyesebbé válik egy koncert, határt von a fellépések között, ezáltal meghittebbé válik külön-külön mindegyik. Whatever It Takes, Hear Me majd egy Bleeding Out/Warriors mash-up, a budapesti koncert óta nekem ez a két dal teljesen összetartozik, mert olyan tökéletesen jön egyikből a másik. Minden koncert egyik legszebb pillanata a Demons, ezen senki sem vitatkozna szerintem, az egyik legelső dal, mely által megismerte őket a világ, nem tudom elképzelni, hogy a Demons valaha is unalmassá válhat valaki számára. Léteznek egyes dalok, melyeknek jelentése időről időre megújul attól függően, mi történik mondjuk az életünkben. Ez szerintem pont ilyen. The River. Nagy Night Visions kedvenc, bár az az album önmagában masterpiece, egy rossz szavam sincs ellene, de ennek a dalnak kifejezetten jól áll, ha színpadon adják elő. Következett a Shots, a Smoke + Mirrors turné setlistjeinek első dala, sosem felejtem el, amikor 2016. január 20-án felcsendültek a jól ismert dallamok, és akkor láthattam őket először élőben. A kedvenc részem az “In the mean time we let it go, at the road sign we used to know…” stb, ne dalszövegekből álljon a beszámoló. Egy igen izgalmas és bulis feldolgozás következett ezután a Blur Song 2 című dala. Itt említeném meg azt, milyen hihetetlen energia tombolt a Telekom Nagyszínpadnál, elképesztő volt, hogyan tombolt az a sokezer ember, felejthetetlen élmény, egyszerre dobbantak a szívek. Nemcsak a közönségé, hanem velünk együtt a srácoké is. Az Amsterdam szintén egy fantasztikus dal a Night Visionsről, erről is azt tudnám mondani, milyen jó a színpadon, különleges üzenetet hordoz. Pokolian király dalválasztás következett, hiszen egy Evolve albumos szerzemény került sorra, mégpedig az I Don’t Know Why, amit már egy-két helyen hallhattunk korábban élőben, mégis még annyira új és izgalmas, Dan meg szinte szétrobbant a dal előadása közben, igazán ki tud teljesedni közben. Ezután egy vadállat szerzemény jött a Smoke + Mirrorsról, mégpedig az I’m So Sorry, az egyik legrockosabb Imagine Dragons dal, viszont lágysága is bőven akad, a srácoknál semmi sem lehet egy egyszerű valami, általában minél összetettebb a dal, annál Imagine Dragonsosabb. Mondanom sem kell, hogy felrobbant a VOLT Fesztivál. Jöjjön egy nagy kedvenc, egy igazi fesztiválos dal, az On Top Of The World! Dan a dal során össze-vissza futkározott, ugrált, majd ismételten lement a közönség közé, imádom. Ennek a dalnak olyan jó a hangulata, hogy bármikor fel tud rázni bármiből. A következő pont a listán az a szerzemény, amellyel a srácok visszatértek a szünetről, a Believer. Na ez még valami fantasztikus volt, Dan akusztikusan elénekelte az első refrén végéig, majd elkezdte utána rendesen a dalt. A színpad színei gyönyörűek voltak, a már jól ismert három csík jelent meg a háttérben, színkavalkád volt az egész koncert. Élő előadás tekintetéből nálunk debütált egy Evolve újdonság, mégpedig a Yesterday, melyből egy rövid akusztikus performanszt kaphattunk, alig várom, hogy a teljes dalt is hallhassam élőben. Amikor elindult a Radioactive, tudtam, hogy itt a vége, mert a korábbi koncertek is ezzel a dallal értek véget, így elérkezett a finálé. A Radioactive az elején is kap mindig egy extrát, a végén meg főleg berobbantják a színpadot, ráadásul már a koncert előtt úgy egy órával láttuk, hogy megtöltik a konfetti kilövőket konfettivel, úgyhogy számíthattunk rá, már csak azért is, mert mostanában nem a piros a Radioactive színe, hanem a zöld, a konfettinek pedig pontosan olyan színe volt. Gyönyörű volt a finálé, mindent összevetve, aztán amikor kirobbant a sok zöld papirdarab a gépből, fantasztikus látvány volt. 
Most, hogy végigmentünk a koncerten, külön szerettem volna kiemelni a fellépés legcsodálatosabb részét. Nos, mint tudjátok, a srácoknak eszükbe sem jutott lemondani a koncertet, áztak velünk együtt, volt is egy olyan momentum, amikor Dan két dal között azt mondta, hogy “Ha ti eláztok, én is elázok.”, és kiállt közvetlenül az eső alá a mikrofonállvánnyal együtt. Ez az ember annyira imádnivaló. És hol van még a vége. Rengeteg koncertet néztem már meg, de egy dologban biztos vagyok: Dan Reynoldsban olyan érzelembomba robbanhatott fel, mert többször is egészen konkrétan elérzékenyült, ahogyan végignézett rajtunk, hogy fel sem vetődött bennünk a csúnya időjárás előli menekülés, ott tomboltunk a színpadnál cseppet sem törődve a szakadó esővel, egyáltalán nem számított, mi hullott az égből, csak is az a kapcsolat volt fontos, ami kialakult köztünk, a közönség, illetve a banda között, és így tudtunk igazán fantasztikusan együttműködni, ez okozott örömkönnyeket Dan számára, hősként tekintett ránk, közben pedig érezte a feléjük áradó mérhetetlen szeretetet. Ez most nyálasnak tűnhet, de ha ott voltál a koncerten, szerintem teljesen nyilvánvalóan többször állt meg Dan, mindössze csak azzal a céllal, hogy be tudja fogadni, mi is történik itt, hogy velük vagyunk, történjék bármi. Erről az erőről beszélhetett annyit, amikor a zenét erőteljes kapcsolatnak nevezte ki, itt most valóban összekapcsolódtunk. Éreztem. És tudom, hogy ő is érezte. Boldog volt, annyira boldog, hogy ki-kicsordult egy-két könnycsepp. Annyira meghitté tette ez a fellépést, ilyet még látni sem láttam, nemhogy érezhettem volna valaha is. Hadd mondjak egy elég meggyőző érvet arra, ami alátámasztja mindazt, amit itt most leírtam. Twitteren volt látható az a kiírás, ami nem sokkal a koncert után került fel a közösségi oldalra, hogy:

what did we do to deserve you. really. thank you.

Azt hiszem sikerült igazán megérintenünk kis szívét, csakis erről árulkodhat ez a kiírás. Mi pedig mindössze annyit tettünk, hogy harcolva az időjárással ragaszkodtunk ahhoz, amit ígértek, hogy eljön az Imagine Dragons, és olyan showt csinálnak, amit soha nem felejtünk el. Azt hiszem, ez sikerült.

Néhány saját kép a koncertről. Ma folytatva a témát hozom a következő bejegyzést!

IMG_20170701_222449.jpg   IMG_20170701_222434.jpg   IMG_20170701_221445.jpg   IMG_20170701_215610.jpg   IMG_20170701_221350.jpg

20170701_221618.jpg   IMG_20170701_213509.jpg   20170701_222455.jpg   IMG_20170701_213613_1.jpg   IMG_20170701_211025.jpg


Rock Werchter & újdonságok & holnap VOLT
icon-sun-o Niki icon-calendar-o 2017. június 30. 16:04

Sziasztok!
Kicsit el vagyok havazva mostanság, de az oldalt képtelen lennék elhanyagolni. Az utóbbi időben történt egy s más az Imagine Dragonsszal, így szót fogok ejteni a múltbéli eseményekről, na meg azért a VOLT Fesztivál témát sem illene kihagynom, hiszen HOLNAP LÉP FEL AZ IMAGINE DRAGONS Sopronban, ez lesz a harmadik koncertjük hazánkban!
Időrendi sorrend szerint azonban térjünk vissza a tegnapi napra, ugyanis a srácok Belgiumban jártak, ahol a híres-nevezetes Rock Werchter fesztivál színpadára álltak fel. Gyönyörű képek jelentek meg az eseményről, ráadásul a két héttel ezelőtti londoni Belasco-beli fellépésről nagyjából 30 darab HD minőségű kép látott napvilágot (KATT).

1~2.jpg   5~2.jpg   15~1.jpg   2~2.jpg   21~1.jpg

13~2.jpg   16~0.jpg   4~2.jpg   18~0.jpg   23~1.jpg

A srácok 16 dalt adtak elő, ismételten a szokásos listát láthatjuk, nem mintha ez bármikor is unalmassá válna, viszont egy újdonság is volt a koncerten, előadták ugyanis az I Don’t Know Why-t az Evolve albumról, erre korábban nem volt példa.

1. Believer 9. Song 2 (Blur cover)
2. Gold 10. Shots
3. It’s Time 11. Amsterdam
4. Whatever It Takes 12. I’m So Sorry
5. Hear Me 13. On Top Of The World
6. Warriors 14. I Don’t Know Why
7. Demons 15. Thunder
8. The River 16. Radioactive

Végre videókkal is szolgálhatok nektek, ugyanis számos lelkes rajongó osztotta meg felejthetetlen élményét a világgal, ki is rakok nektek párat:

   

A tegnapi napon kaptunk egy meglepetést is, váratlanul kiraktak egy rettentően aranyos videót a Yesterday című dalhoz, mely alatt kiskori felvételek láthatóak a srácokról, nem valószínű, hogy videóklipnek szánták, de szerintem érdemes megnézni, mert tényleg nagyon cuki.

Mint említettem tehát, holnap végre valahára VOLT Fesztivál, nagyon várjuk, egyelőre még nem tudunk semmit a banda tartózkodási helyéről, de hamarosan biztos érkeznek a hírek. Tőlem az oldalon már csak a fesztivál után láthattok bejegyzést, ígérem, hogy hozok egy csomó mindent, és ahogyan azt ígértem, megtalálhattok Instagramon és Twitteren (katt a közösségi oldalak neveire, Szandi fiókjai: Insta, Twitter), várhatóan sokat fogunk posztolni, úgyhogy ha komolyan érdekel a fesztivál, de sajnos nem lehettek ott, ajánlom figyelmetekbe! Elkészültünk a zászlóinkkal is, nagyon fel vagyunk készülve, úgyhogy már csak azért szorítok, hogy ne szakadjon ránk az ég.
Legyetek jók, holnapután találkozunk!


Hamarosan VOLT – itt az új kinézet
icon-sun-o Niki icon-calendar-o 2017. június 07. 15:15

Sziasztok!
Mint láthatjátok, megérkezett az új kinézet, nem kisebb eseménynek szentelve, mint az Imagine Dragons Magyarországra látogatásának, amire már kevesebb, mint 23 nap múlva sor kerül. Hihetetlenül izgalmas dolog ez számomra, hiszen a 2016-os budapesti koncert után a VOLT fesztiválon is ott leszek, hogy önkívületi állapotban végigbulizzak másfél órát a legeslegjobb dalokra, és bizony, akkor már hallhatunk dalokat az új albumról is, hiszen bő egy héttel korábban megjelenik az Evolve, így gyorsan kell majd mennie a dalok megtanulásának, haha. Természetesen exklúzív beszámolót kaptok majd az egészről, rettenetesen részletesen szoktam beszámolókat írni, úgyhogy igen terjedelmes szövegre számítsatok, emellett pedig igyekszem jó minőségű videókat és képeket készíteni drága barátnőmmel, Szandival, így elsőkézből értesülhettek majd mindenről.
Na de térjünk picit vissza a kinézetre. A fejléc alapja a május végi BBC Radio 1’s Big Weekend Festivalon készült, ami szerintem teljesen visszaadja az úgynevezett fesztivál-feelinget, ezáltal tökéletesen passzolt a VOLT-os témához is. Ez volt az alapja mindennek, szóval utána kezdtem el kialakítani minden mást az oldalon. Be kell valljam, hosszú órákat töltöttem ezzel a kinézettel napokon keresztül, mert szerettem volna ezúttal tényleg egyedül elkészíteni, szóval egy-két segítségen kívül teljességében az én munkámat láthatjátok. A felső modulok teteje egyedire sikeredett, úgy gondoltam, csak valami ilyesmivel jöhet létre valami igazán látványos, és azt hiszem, sikerült is ezt elérnem.
Kissé megkutyultam a szélsőmodulokat, hiszen felülre most egy Imagine Dragonst röviden bemutató modul került, melyben a banda összes közösségi valamint hivatalos oldalát is elérhetitek. A fesztivál-koncert-esemény modul teljes mértékben aktuális, beleírtam mindenegyes dátumot, mely eddig bejelentésre került, úgyhogy itt nyomon követhetitek az Imagine Dragons programját. Természetesen a projekteket is frissítettem, ugyanis már minden infónk megvan az albumról, valamint bejelentésre került a világkörüli turné is, így már ezeket is megtalálhatjátok. A chat a régi, formázásbeli különbségeket fedezhettek fel mindössze, írjatok nyugodtan bármikor, azonnal válaszolni szoktam. 🙂 A partnerek teljesen új külsővel tértek vissza, nagyon tetszik mindaz, ami a végére kialakult, felül pedig megtalálhatjátok a barátok oldalait kiegészülve egy újdonsággal, ami linkelve lesz, amint szandi* elindítja az oldalát. Végül pedig néhány információ a weboldalról, ahol többek között azt is megtekinthetitek, hogy pontosan 4 hónapja indult el az oldal, mely hihetetlen időszak volt, nagyon boldog vagyok, amiért elkezdtem ezt az egészet, ráadásul elképesztő módon már több, mint 6000 megtekintéssel rendelkezik az oldal, ami számomra tényleg csodálatos, köszönettel tartozom mindenkinek, aki valaha megfordult itt, azoknak meg kiemelten köszönöm, akik voltak olyan drágák, hogy kölcsönös csere-egyezményt köthettem velük, hálás vagyok mindnyájotoknak. Őszintén remélem, hogy messze van még az oldal vége, mert tényleg elképesztően szeretem csinálni, fantasztikus érzés így beleásni magamat nagy kedvenceim életébe, ráadásul egyáltalán nem hiába, mert látogatjátok az oldalt, úgyhogy ez nap, mint nap motivációt ad nekem, hogy ne álljak meg, csináljam.

Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket az új kinézet, rengeteget dolgoztam vele, és elégedettnek érzem magamat. Köszönök még egyszer mindent, aktivitással mindenegyes látogatásotok meg lesz hálálva a jövőben is.
Sok, sok, sok puszi.
Magyarország elsőszámú Imagine Dragons rajongói oldalának szerkesztője,
Niki





© 2017 IMAGINE-DRAGONS.NET

join the BELIEVER family