Dan Reynolds: “Mindig metaforák mögé bújtam”
2017 dec. 24 

Sziasztok!

Az előző bejegyzésben olvashattátok, hogy december 15-én az Imagine Dragons Kínában járt, ahol amellett, hogy koncertet adtak, interjúkra is szakítottak időt. Most egy Hong Kongban készült interjút fogok nektek lefordítani, melyben Dan Reynolds beszélt a hírnévről, a rajongókról, a kiégésről és a mormonizmusról.

A Las Vegas-i rockerek világsikert értek el első két albumukkal, megállás nélkül turnéztak hét éven keresztül, kiégtek, szünetre vonultak, majd ebben az évben visszatértek az Evolve-val, a kritikailag elismert harmadik albummal.
Legutóbb, amikor az Imagine Dragons Hong Kongba utazott, a turné, mely idehozta őket, majdnem az épelméjűségükbe került.

Hét éven át turnéztunk szünet nélkül, és elég keményen kiégtünk.

Olyan megterhelő volt a sűrű menetrendjük, hogy Dan egy évre háttérbe szorította a bandát, miközben kezelést kapott a depressziójára. Így kezdődött tehát a kihagyás, mely nem csupán feltöltötte olyan globális slágerek, mint a Radioactive vagy a Demons sztárjait, de el is kezdtek dolgozni az idei év kritikailag elismert, visszatérő Evolve nevezetű albumukon, melyet a négytagú együttes be fog mutatni Hong Kong számára, amikor január 13-án az AsiaWorld Expoban lépnek majd fel.

Hazamentünk, újra összekapcsolódtunk az otthoni közösséggel, családdal, barátokkal. Képesek voltunk más perspektívát alkalmazni, és ez lehetőséget adott számunkra, hogy lássuk, milyen messzire jutottunk el.

Ez a tapasztalat pozitív volt. Mint ahogyan a cím is sugallja, az Evolve azt mutatja be, hogy az együttes, mely 2008-ban alakult, világszínvonalú előadókká nőtte ki magát. Az album lecsupaszított a korábbi két lemezhez, a 2012-es Night Visionshöz, valamint a 2015-ös Smoke+ Mirrorshoz képest; az Evolve globális sztárokká tette őket olyan indie-pop kedvenc mellett, mint a a szintén Las Vegas-i The Killers. Dalszövegileg is sokkal nyersebb, hiszen nagyrészt Reynolds azon elhatározásából született, hogy megnyílik a nyilvánosságnak az életre szóló küzdelméről a depresszióval. Az Imagine Dragons első olyan lemezévé vált, mely mind a kritikusok, mind a rajongók tetszését elnyerte, ez pedig idén novemberben azzal vált nyilvánvalóvá, hogy a banda megkapta a negyedik Grammy jelölését, valamint olyan listavezető világslágerek kerültek ki róla, mint a dinamikus sikerszám Believer.
A változás nem a véletlen műve volt. A szünet során Reynolds tudatosan törekedett arra, hogy az új lemez anyagához mélyebben magába nézzen.

Nagyon bizonytalannak éreztem egy efféle megnyílást. De elhatároztam, hogy a gyengeségemet az erőmmé formálom. Mindig metaforák mögé rejtőztem. Ezúttal viszont tudtam, hogy őszintén kell kifejeznem önmagamat.

A rock sznobizmus azt jelenti, hogy a néhai indie bárok – és klubokbeli fellépések Bostonban és Las Vegasban szinte teljesen ignorálva lettek, mivel a cinikusok inkább a csekkekre összpontosítottak, melyeket azért kapnak, mert arénákat és stadionokat töltenek meg a világ minden részén.
Reynolds elszántan büszke együttesének a zenéjére és annak népszerűségére.

Az egyik oka annak, hogy Imagine Dragonsnek neveztük el a bandát, hogy ne legyenek határaink. Olyan zenét alkottunk, ami sokféle, mert nem akartuk, hogy az emberek erős gitárakkordokat vagy egyszerű pop dalokat várjanak el újra és újra. Azt szerettük volna, hogy eltűnjön a póráz, ezáltal pedig szabadok lehessünk.

A banda megítélése, mint pop jótevők, nem lett kisegítve azzal a ténnyel, hogy Reynolds és a gitáros Wayne Sermon mormonként nevelkedtek, ami egy meggyalázott hit, melyet egyikük sem magasztalt, de nem is tagadtak meg. Reynolds arra törekedett, hogy áthidalja a szakadékot a hite és a rajongói között, és igyekszik eloszlatni az utóbbiak aggodalmát a hitéről egy dokumentumfilm által az idei Sundance Festivalról. Believer lett a címe, mely az együttes single-jéről kapta a nevét, és olyan vádakból született, mint hogy mormonként ellenezni kell a homoszexualitást. A film nemcsak azt fedi fel, hogyan fogadta el Reynolds a meleg közösséget, hanem reményeit is bemutatja, miszerint a mormonizmus egyszer talán el fogja fogadni azt.

A mormonizmus több, mint a vallásom, ez az én kultúrám, az életem és az egész családom. Ez egy olyan dolog, mely nagyon hosszú ideje nehezedett rá a szívemre és az elmémre, szemtanúja voltam annak, milyen romboló és bántó arra tanítani a gyermekeinket, hogy melegnek lenni bűn.

Reynoldsot nem érdekli, mit gondolnak a cinikusok, és nincs is rá szüksége – az együttesének van az egyik legönzetlenebbül elkötelezett rajongótábora a pop világában. Mint évtizedekkel ezelőtt a The Smithsnek; rajongóik vonzódnak ahhoz a törékenységhez és sebezhetőséghez, melyet Dan dalszövegei megidéznek. Számukra ő egy empatikus személy, egy különös emberi tulajdonság a rock mezején, melyen általában a szellemesség és megközelíthetőség dominál, mindamellett szőrös és macsó fickók, mint Dave Grohl vagy Josh Homme.

Azt írom le, amit érzek. Nem tudom elmagyarázni. Legtöbbször nem értem meg a gondolataimat és a szívemet. Olyan, mint egy kirakós, melyet sosem sikerül megoldanom. Nem vagyok összerakva. A zene az egyetlen, ami helyettem beszél. Ez mindig is így volt. Akkor tudom kifejezni magamat, amikor egy dalt készítek.

Az Evolve-on alkalmazott “ami a szívén, az a száján” megközelítés egy teljesen újféle követőtábort nyert meg. Reynolds számára ez azt jelenti, hogy még keményebben kell dolgoznia a megnövekedett “családjáért”.

Nagyon sok rajongónk fekteti bele az életét a bandánkba. Eljönnek az összes koncertre, tetoválásokat varratnak, telerakják a falaikat Imagine Dragonsös dolgokkal. És ezt megértem, mert én is ilyen gyerek voltam, tudod? Ilyen volt számomra a Nirvana kiskoromban. Kurt volt a mindenem.
Szóval érzem a felelősséget, melyet azokért vállalok, akik idejüket fektetik az Imagine Dragonsbe… kötelezettséget, hogy őszinte legyek, és azt mondjam el nekik, amit a szívem súg.