Erre számíthatunk az Evolve turnén!
2017 Sze. 25 

Holnap kezdődik az Evolve turné!

Sziasztok!

Holnap elérkezik a nagy nap, elstartol ugyanis az Imagine Dragons harmadik világkörüli turnéja, az Evolve! Az azcentral.com híroldal cikkjének fordítását olvashatjátok el ebben a bejegyzésben a turné felvezetéseként.

 

Tizenkét nappal azelőtt, hogy az Imagine Dragons elindítja az Evolve turnét a Talking Stick Resort Arenában, Daniel Platzman, a banda dobosa Las Vegasból érkezett ide, hogy beszélgessünk a koncertsorozatról és az albumról.

Nyilvánvaló, hogy majd’ kiugrik a bőréből, Platz mégis rendkívül titokzatos a show sajátosságainak feltárását illetően. Valószínűleg Vegasban ezt megtanulja az ember.

Nem fedhetek fel sok titkot. Sok rejtély és nagy várakozás övezi, és utálnám mindezt lerombolni. De biztosíthatlak afelől, hogy lesz dobolás és az Evolve albumról fogunk előadni.

Elneveti magát, majd hozzáteszi:

Valójában nem tudok 100%-osan őszinte válaszokat adni, mert még mindig változtatgatunk dolgokat, és ez nagyon stresszes, de rendkívül szórakoztató is. Lesznek bizonyos pillanatok, amelyeket hihetetlenül izgatottan várok, hogyan alakulnak majd a próbákon.

Nem árulhatok el ennél többet. De lesznek bizonyos dolgok a produkciók során, amiket nagyon várok és talán félek is tőlük.

Az a “talán félek” igen ígéretesnek bizonyul, erre Platzman nevetve válaszol.

Úgy tűnik, az embereknek ez bejön, mármint hogy félünk.

Nem ez az egyetlen, amit szeretnek az Imagine Dragonsben. Generációjuk legsikeresebb rock előadói között vannak, köszönhetően az olyan közönség kedvenceknek, mint a tízszeres platinum Radioactive, valamint az őt követő ötszörös platinum Demons.

Az Evolve első single-je, a Believer, nem kevesebb, mint 13 hetet töltött a Billboard alternatív rádiók ranglistáinak első helyén, miközben a Linkin Park Faint című dalának 13 éves rekordját döntötték meg.

 

 

Amikor láttalak a Smoke + Mirrors turnén, lenyűgözött az a sok energia, amit a showba fektettél. Mindig ilyen energikusak voltak a nagyszínpadi fellépések, vagy volt egy pont, ahol megtaláltátok önmagatokat a színpadon?

Köszönöm. Őszintén kijelenthetem, hogy fantasztikusan érezzük magunkat a színpadon. Szóval ennek szerintem köze van hozzá. Nem voltam még az együttes tagja a “kaszinókban fellépős” időszakban, de amikor én csatlakoztam, a showk tele voltak energiával.

Nagy nyomás helyeződik rád, amikor egy olyan közönségnek adsz elő, ami nem azért jött, hogy téged meghallgasson. Olyan, mint egy meghallgatás azon emberek számára, akik betévednek a kaszinóba, hogy rendeljenek egy italt, neked meg az a feladatod, hogy további tizenöt percig ott tartsad, hogy aztán igyon egy második kört is. Ha ez megvan, akkor fognak csak visszahívni.

Panaszkodni fogunk a fellépések előtt, hogy fáj a könyökünk, vagy valamink, és mégis meg fogunk őrülni a koncerten, a végén pedig fájdalmunkban mosolygunk majd.

Láttad őket kaszinóban játszani?

Időnként ott voltam velük. Az O’Shea-ben és a Mandalay Bayben is. Egy főiskolára jártam a srácokkal és tartottuk a kapcsolatot. Ott ültem, de nem nem voltam kényszerítve arra, hogy folyamatosan részt vegyek a hatórás koncerten. Üldögéltem, hot-dogot ettem, sört ittam, és időnként lazán felmentem a színpadra, hogy eljátsszam a Semi-Charmed Life-ot. Nem kellett vért izzadnom.

Milyen volt az első benyomásod az általuk játszott zenéről, mielőtt csatlakoztál?

Tetszett. Ben (McKee) szobatársa voltam, amikor otthagyta a Berklee-t és Vegasba költöztünk, hogy csatlakozzunk Wayne (Sermon) együtteséhez, mert hát tudod, korábban együtt játszottunk az Eclectic Electricsben a rendkívül tehetséges Mr. Mark White-tal, aki egy fantasztikus tanár és lenyűgöző gitáros. Három éven keresztül zenéltünk így.

Ezt követően New Yorkba költöztem, ahol leginkább jazzes cuccokkal foglalkoztam. Felléptem a South By Southwest fesztiválon is Michael Feinberg csapatával. Az Imagine Dragons pedig pont ekkor játszott a rendezvényen. Együtt lógtunk, és megnéztem néhány próbájukat is. Lenyűgöztek. Nagyon jók voltak. Elküldték a dalaikat, szóval nem ez volt az első alkalom, hogy hallottam őket, de már akkor is őrületes showt produkáltak.

Említetted, hogy jazz bandában játszottál. Alkalmazol valamit abból a világból a jelenlegiben?

Csakis összességében. Szerintem a jazz arról szó, hogyan tudunk csapatként zenélni. És a jazz ezen része bennem él. Akkor is, ha nem zenélek. Vagy ha jó csapattárs próbálok lenni és besegítek a mosogatásban. Ez része ennek az egész jazz dolognak. Tudatában akarsz lenni annak, ami történik és részt is akarsz venni benne.

Néha a legfontosabb, amit tehetsz, hogy leállsz a zenéléssel, nem viszed túlzásba. Ez a yin-yang aspektus mindig bennem van.

Azt mondtad, “néha a legfontosabb, amit tehetsz, hogy leállsz a zenéléssel”; egy Entertainment Weekly interjúban Dan (Reynolds) úgy nyilatkozott, hogy ennél az albumnál próbáltátok egy kicsit visszafogni, hogy ne legyen olyan erős a rétegezett, texturált hangzás.

(nevet) Szerintem Dan az Evolve új esztétikájára utalt. És teljesen igaza van.

A Smoke + Mirrorst nagyrészt teljesen önállóan készítettük. Néhány dalnál Alex (Da Kid) is részt vett a munkálatokban, de alapvetően mi magunk alkottuk meg a saját stúdiónkban, Vegasban, és belefutottunk egy csomó dologba, amire figyelnünk kellett volna, mint “Már több, mint 200 hangsáv van ebben a dalban. Adjunk még hozzá?” (nevet)

Nagyon büszkék vagyunk a Smoke + Mirrorsra, de egyértelműen hallható, hogy kicsit túl sok lett, és nincs olyan tiszta hangzása. Az Evolve-ban viszont pont ez az, ami kiemelkedő. Nagyon letisztult. Azért sikerült így, mert nem mi voltunk kizárólagosan a producerek, Alexen kívül még sokan mások is közreműködtek. Ez olyas valami, amiben korábban még nem volt részünk.

Fiatal bandaként van időd a stúdióban, és ki akarsz próbálni egy s mást. Ez nem rossz dolog, de ennek eredményeképpen született meg a nem éppen legtisztább hangzás.

Hogyan döntöttétek el, hogy Evolve legyen az album címe?

Most nőttünk fel igazán. Soha nem éreztük még magunkat ennyire magabiztosnak, már ami minket és a hangzásunkat illeti. Szerintem ez érzékelhető. Emiatt döntöttünk úgy, hogy teszünk egy lépést hátra és producerekkel dolgozunk együtt.

Mi alapján gondolod azt, hogy “kifejlődtetek”?

Minden, amiről beszéltünk, hogy jól éreztük magunkat a bőrünkben, és nem volt szükség arra, hogy 200 dobhangzást használjunk egyszerre ahhoz, hogy végül a megfelelőt kapjuk. Talán csak nyolcfélét kellett csinálni. (nevet)

Vannak olyan bizonyos dalok vagy hangzások, amiket igyekeztek felhasználni egy album anyagának összeállításánál, hogy olyan legyen, amilyenek ti vagytok?

Nem. Ez félelem által vezérelt döntés lenne. Ezúttal pont ezt próbáltuk elkerülni. Zenét alkottunk. A rengeteg demóból végül kialakult egy olyan gyűjtemény, mely tagjai így együtt összeálltak egy albummá.

Boldoggá tesz, amikor a Believer a rock ranglistákat vezeti?

Abszolút! Teljesen lenyűgözött minket ez a visszajelzés. Bár nem lenne rossz úgy kezelni ezt az egészet, hogy “Nem érdekel”, a Believer és az Evolve sikere teljesen magával ragadott minket. Nem lehetnénk boldogabbak. Az különösen izgatottá tesz minket, hogy már a turné előtt is ilyen visszajelzéseket kaptunk, mert ezek után a koncertek hihetetlenül királyak lesznek.

Sok dalt adtok majd elő az albumról?

Igen. Minden dallal felkészülünk a próbákon. Tudom, hogy Dan többször is említette, hogy estéről estére megváltozik majd a setlist. Szóval nem állíthatom biztosan, hogy az egész albumot lehetőséged lesz meghallgatni, de egyértelműen erre készülünk.

A dalaitok gyakran felcsendülnek reklámokban és filmelőzetesekben. Volt már olyan, hogy tévéztél, és hirtelen meghallottad az egyik dalotokat egy teljesen más kontextusban, mint ahogy ti azt eredetileg megalkottátok?

Igen. Atlantából származom, szóval például amikor a Falconsnek szurkoltam az idei Super Bowlnál, ott volt a reklámban a dalunk, és olyan szürreális volt, mert a focis kalapom volt rajtam, és le kellett vennem, hogy a bandás kalapomat felvehessem. Úgy reagáltam, hogy “várjunk csak egy pillanatot”, mire a többiek “jött erről egy csomó email, hogy meg fog szólalni ebben a pillanatban”. De nyilvánvalóan teljesen lefoglalt a játék.

Dalaitok melyik felhasználása tetszett a legjobban?

Amikor a Transformersen dolgoztunk Steve Jablonskyval and Hans Zimmerrel, és a főiskolai énem álma vált valóra. Valamint hogy barátok maradtunk utána. Ők az én hőseim, fantasztikus zenészek. Rengeteget tanultam tőlük és nagyon tisztelem őket. Még most is mosolyognom kell, ha erre gondolok.

Nagyon sokféle helyszínen léptetek már fel Phoenixben. Van személyes kedvenced?

Arizona mindig kedves volt velünk. Emlékszem, amikor Phoenixben és Tucsonban turnéztunk a Sárkány járgánnyal (olyan jól hangzik, az eredeti “Dragon Wagon” volt – szerk.), őrült koncertek voltak. De hogy van-e olyan, ami kiemelkedik? Amikor az arénában léptünk fel legutóbb, az tényleg nagyon őrült volt. Phoenix mindig nagyon jól nyomja.

Korábban említetted ezt a kaszinós dolgot és Vegast. Van némi barátságos rivalizálás a Vegas-i bandák – ti, Killers, Panic! At The Disco között?

Csak a nagy Vegas-i büszkeség. Vegas nincs túl gyakran zenei melegágyként emlegetve, szóval amikor Vegas-t, a Killers-t vagy a Panic-et hozzák szóba, mindig örülök neki. Nagyjából úgy, hogy “Ez az, Vegas! A térképen vagyunk!”. Bírjuk a srácokat. Nagy Ronnie Vannucci rajongó vagyok. A dobosuk nagyon belevaló, igazi inspiráció. Annyira szokta élvezni, amikor játszik. Igyekszem feleannyira jól szórakozni, mint ő.

Az nagyszerű. Képzeld, egy órával azelőtt, hogy hívtál, a Killers streamelt az új albumuk kapcsán.

Oh, szuper.

Még nem tudtam meghallgatni, mert a beszélgetésünkre készültem.

Ahhh! Tönkretettem a Killers élményedet! Tényleg nagyon szeretjük őket.